A festészetben a második időrendi korszak, amiről beszélnünk kell a kubizmus kapcsán, az analitikus korszak, amely kb. 1910 és 1912 között tartott. Ebben az időszakban apró, geometrizált felületre bontották a különböző tárgyakat a művészek. Érdekesség, hogy a tárgyak különböző nézeteit egy időben ábrázolták, vagyis a szimultanizmus módszereivel éltek. Amiatt annyira érdekes, mert a festészetben nem három, hanem négy dimenzió jelent meg, hiszen a három térbeli dimenzió mellett, megjelent az idő is.
Nemcsak a kubizmusban, hanem a futuristáknál is fontos szerepet töltött be az idő, hiszen ők egyetlen képen próbálták megjeleníteni azokat a mozgásfázisokat, amelyek egy időben zajlanak le. A szimultanizmus elve jól megfigyelhető Braque, A portugál című festményén, amelyik barnás síkokból épül fel. A rengeteg sík ábrázolja a tárgyak és a figura több nézetét is, ezek összességéből épül fel a mű, ami egy portugál lantos férfit ábrázol gyakorlatilag. A festészet szempontjából fontos szerepe volt Braque eme alkotásának, amin olyan kis síkokat találunk meg, amelyekben szám-, valamint betűsablonok figyelhetőek meg.
A szintetikus korszak 1913-ban vette kezdetét, ebben az időszakban, a festészetben már nem figyelhetjük meg a korábbi hónapokban még megjelenő nagyon apró részleteket. Itt a töredezettség kap fontos szerepet, ez a tárgyak legfontosabb tulajdonságait emelik ki. Némely esetekben egymást fedő síkok is megfigyelhetőek. Ebben a korszakban leginkább Picassót kell kiemelni, de Braque szerepe itt is megkérdőjelezhetetlen, ám Juan Gris festményei is jelentősek.