A magyar filmgyártás kezdeteinek fontos alakja volt Korda Sándor, valamint Kertész Mihály is, azonban a Tanácsköztársaság után egyikük Angliába, a másik pedig Amerikába emigrált. Az amerikai „álomgyár” fontos szereplőivé váltak, hiszen olyan filmművészeti remekekből vették ki a részüket, mint az 1933-a VIII. Henrik magánélete vagy az 1942-es Casablanca. A magyar filmművészet következő fontos pillanata 1931-ben következett be, amikor a Hunnia Filmgyárban elkészült az első hangos játékfilm.
Ilyen tekintetben a Lázár Lajos által rendezett Kék bálvány című volt az első, amelyben olyan színészóriások játszották a főszerepeket, mint Jávor Pál, Gózon Gyula, valamint Beregi Oszkár. A két világháború közötti időszakot leginkább a könnyed vígjátékok jellemezték, olyanok, mint például a Hyppolit, a lakáj, amely még ma is rendkívül nagy népszerűségnek örvend, később modernebb, újabb felfogásban is elkészítették. Az eredetit Nóti Károly írta, valamint Székely István rendezte, míg az egyik főszerepet felejthetetlenül Csortos Gyula játszotta, aki a szatirikus humorú inas szerepébe bújt, Kabos Gyula pedig az újgazdag szerepében alakított maradandót.
Egy másik, mindmáig nagy népszerűségnek örvendő mű a korszakból a Meseautó, de a Halálos tavasz is nagy sikert aratott Karády Katalinnal és Jávor Pállal a főszerepben. A magyar filmművészet az 1940-es évek elején változott ismét, amikor új szemszögből közelítették meg a filmgyártást, leginkább Radványi Gézának és Szőts Istvánnak köszönhetően. Utóbbi az időszak egyik legjobb rendezője volt, Nyírő József Emberek a havason című darabjának megfilmesítésével elnyerte a velencei biennálé nagydíját is.
