Már a XIX. század legvégétől beszélhetünk a magyar film kezdeteiről, hiszen a Lumiére fivérek első vetítését követően Magyarországon is megalapították az első filmszínházat, az Ikonográfot, itt természetesen Lumiére-filmeket játszottak. Gyorsan csődbe ment a vállalkozás, be is zárták, hiszen az elegáns környéken nem örvendett túl nagy népszerűségnek ez a szórakozási forma. Azonban mégis elterjedtek a filmvetítések, de leginkább kávéházakban, ami azt eredményezte, hogy 1911-ben már 100 működő filmszínház volt a magyar fővárosban.
A filmművészet rohamosan fejlődött Magyarországon is, azonban a mozikat először mozgófényképszínház kifejezéssel látták el, ez 1907-ben változott meg, amikor Heltai Jenő kupléjában megjelenik először a mozi szó. Ettől kezdődően fokozatosan kiszorította a mozi szó a korábbi hosszú kifejezést. Az első olyan magyar film, amelyet tudatosan rendeztek, A táncz című volt, amelyet Zsitovszky Béla rendezett Pekár Gyula kérésére, aki mozgóképeket szeretett volna az Uránia Színház egyik előadásának illusztrációjaként.
A Táncz című filmet követően egyre sűrűbben jelentek meg a különböző rekonstruált híradók, valamint burleszkek. A filmgyártás legnagyobb központja Budapest lett, ezt követte Kolozsvár, itt Korda Sándor filmet készített 1916-ban Csíky Gergely Nagymama című vígjátékát alapul véve, a főszerepet ki más játszhatta volna, mint Blaha Lujza. Kertész Mihály két Molnár Ferenc művet filmesített meg (Doktor úr, Liliom), ami után elkészítette a nagy sikert arató Eötvös József Karhausija darabjának filmes változatát.
