Ha egyetlen szóban kellene elmondani azt, hogy miben más az expresszionizmus a XX. század sok más művészeti irányzatától, akkor minden bizonnyal a „szubjektivitás” lenne az. A festők kifejezték érzéseiket. Ez egy igazán emberközpontú irányzat, hiszen őszintén, korlátok nélkül fejezték ki az emberi érzelmeket. A szorongások feloldónak az ilyen műveken keresztül, jóvá válik az ember a műveken át, ahogyan az egész világ is az expresszionizmus világképe szerint. A XX. századi ember egyre magányosabbá és kiszolgáltatottá vált, ez az irányzat pedig egyfajta tiltakozás volt ez ellen.
Ugyanitt a háborúellenességet is meg kell említeni, hiszen az ember kiszolgáltatottsága és magánya rengeteg esetben születik a háborús helyzetek miatt. Két nagyobb irányzatot különböztethetünk meg, a figurális, valamint az absztrakt expresszionizmust. Az első esetében egyértelműen felismerhető a valóság, még ha kifejezően torzított formákat is használnak. Utóbbira leginkább az jellemző, hogy nem egy valóságrészletet ábrázolnak a művek, hanem a belső mozgás és lüktetés kerül a középpontba.