A századforduló előtt és a XX. század első felében domináló naturalizmusnak és realizmusnak olyan nagynevű magyar képviselői voltak, mint Munkácsy Mihály, vagy Paál László. A festészet azonban ezt követően új irányzatot vett, hiszen a következő időszakban teljesen megváltozott a művészet értékelése, az 1911-es Madame Bovary ismerőse tökéletesen jelzi ezt, a művet Gulácsy Lajos készítette. 1925 táján már arról beszélhetünk, hogy a modern irányzatok rendelkeznek egy klasszicizáló változattal is.
A neoklasszicizmus az egyik legjellemzőbb stílus volt a két világháború közötti Magyarországra, olyan nevek fémjelzik ezt a korszakot és stílust, mint Kontuly Béla, vagy Aba Novák Vilmos. A 40-es években a szürrealizmus Magyarországon is teret hódított, a magyar festészetben is megjelenik. A két háború közötti időszak esetében nem szabad szó nélkül elmenni Mattis-Teutsch János festményei mellett sem, aki rendkívül közel járt a nonfiguratív absztrakciókhoz. A festészet rengeteg stílusával találkozhatunk Magyarországon a kommunizmus beállta előtt, így érdemes nagyobb figyelmet szentelni ennek az időszaknak.