Hayao Miyazaki, a japán animemágus egyszer már
bejelentette, hogy visszavonulását tervezi, mindezt tette 2001-ben, amikor a
Mononoke hercegnő kapcsán felfigyelt rá a nyugati média. Végül, szerencsére meggondolta
magát. Jól is tette, hiszen ezután készítette el az Arany Medvével és
Oscar-díjjal elismert Chihiro szellemországbant, illetve A vándorló palota, és
a Ponyo a tengerparti sziklán című filmjét.
A rendezőt sokszor a japán Walt Disney-ként említik, de ő többször is hangot adott nemtetszésének, okkal. Animációs
filmjei sokkal mélyebbek, nem pusztán a felhőtlen szórakozást célozzák meg, és
nem is feltétlenül gyerekeknek valók. A hasonlóság mindössze annyi, hogyWalt
Disney-hez hasonlóan Miyazaki művei is elég szép hasznot hoznak készítőjüknek,
és az ő neve mögött is egy saját alapítású stúdió áll, a Ghibili.
A munkamódszere azonban egészen más. Nem dolgozik forgatókönyvvel, nem ír meg egy
előre kidolgozott történetet. Csak leül, és rajzol, a film pedig alakulgat
közben. A stúdió és a munkatársak vele együtt dolgoznak, szinte szimbiózisban,
ám sokáig nekik maguknak sincs fogalmuk arról, hogy hová is fognak kilyukadni.
A mester követi a belső sugallatot, vagy, ahogy művész körökben mondják, és
amit maga Miyazaki is vall, hagyja, hogy a történet megrajzolja önmagát. Folyamatosan
változtat művein, csak a határidő lejárta előtt nem sokkal fejezi be őket. Ez a
munkamódszer roppant koncentrációt igényel, amit tényleg nem lehet örökké
csinálni. Viszont megvan rá az esély, hogy talán egyszer csak megint leül.
Rajzolni.
Kovács Rhewa Andrea
